Az Európai Egyetemek Tenisz és Padel Bajnokságán szerzett bronzérmével történetének legjobb eredményét érte el a Debreceni Egyetem női teniszcsapata. A Bágyi Kinga vezette Varga Viktória, Punyi Anna, Rudolf Réka összeállítású együttes a torinóiakat győzte le bronzmeccsen. A Bellér Gábor által irányított férfiak a 14. helyen végeztek.
Gy. Szabó Csilla
Az EUSA (Európai Egyetemek Sportszövetsége) a portugáliai Coimbra városában rendezte meg július végén, augusztus elején a teniszezők – és a padelezők – csapatbajnokságát. A Debreceni Egyetem női és férfi teniszcsapata immáron harmadik alkalommal vett részt a kontinentális tornán, ám eddig még nem sikerült érmet nyerniük. A mostani az első dobogós helyezésük.
− Ez az eredmény nemcsak a csapat, de az egész egyetem sportéletének kiemelkedő és példaértékű sikere ebben a sportágban, így ösztönző lehet minden a jövőben egyetemi tanulmányokat tervező tehetséges fiatal teniszező számára. A lányok fantasztikus küzdőszellemről és összetartásról tettek tanúbizonyságot, s nemcsak a teniszpályán, hanem azon kívül is – összegezte honlapunk számára Bágyi Kinga csapatvezető az európai bajnokságon elért siker jelentőségét.
A tizenkét együttest számláló női mezőnyben a magyar csapat csoportelsőként jutott tovább a negyeddöntőbe, jóllehet az eszéki egyetemisták ellen vereséggel kezdett. A folytatásban azonban javítottak a debreceni egyetemisták, és a következő találkozón a lisszaboniakat, majd pedig a zürichieket is megverték. A legjobb nyolc között, a Regensburg csapatát múlták felül, az elődöntőben azonban a Valencia jobbnak bizonyult náluk, így a harmadik helyért játszhattak.
A bronzmérkőzésen a torinóiakat győzték le, a sorozat során egyetlen mérkőzést veszítő Varga Viktória ezúttal is simán hozta egyéni mérkőzését, majd Punyi Annával párban, a mindent eldöntő meccsen is csupán egyetlen gémet engedtek át az olaszoknak.
− Nagyon erős mezőny gyűlt össze Portugáliában, a legjobb csapatok nemzetközi tapasztalattal rendelkező játékosokkal a soraikban léptek pályára, ezért komoly eredménynek tartom a harmadik hely megszerzését – folytatta értékelését Bágyi Kinga. – Varga Viktória személyében azonban nekünk is volt kiemelkedő teniszezőnk, aki remek formában játszott. Hat egyéni mérkőzéséből egyetlen három szettes, háromórás csatát veszített el, egy igen keményen, férfiasan pörgető, agresszívan játszó spanyol, elsőpályás lánnyal szemben. A többit magabiztosan nyerte. Anna és Viktória jól kiegészítették egymást párosban, hol egyikük, hol másikuk bizonyult húzóembernek. Ez utóbbi azért volt különösen fontos, mert a csoportmérkőzések során a páros vagy eldöntötte a találkozót, vagy egy körbeverés esetén, ami be is következett, befolyásolhatta a végső eredményt. A nyitómeccsen is csak két ponton múlt a győzelem, bár a csoporton belül kialakult hármas körbeverés miatt ennek végül nem volt jelentősége.
Bágyi Kinga (jobbról) a női csapattal Portugáliában
Hat nap alatt, hat találkozót játszottak, egy-egy egyénit, sok esetben pedig még egy párost is, ami mindenki számára komoly fizikai megterhelést jelentett. A tornára többnyire salakos felkészülésből érkező játékosoknak alkalmazkodniuk kellett a kemény borításhoz, valamint a párás, meleg időjáráshoz is. Az eredmények azt bizonyítják, hogy ez a magyar lányoknak egyáltalán nem okozott gondot.
− Bár más csapatoknál voltak sérülések és visszalépések a bajnokság alatt, minket elkerültek a komolyabb problémák. Nehéz egy ilyen helyzetre felkészülni, hiszen pihenőnap nélkül kellett végigjátszani a hetet, egy éppen befejezett vizsgaidőszak után. Ráadásul a mieink nem sportképzésre járnak, így a tanulás mellett jóval kevesebb idejük marad a teniszre, az erőnlét megszerzésére és megtartására. Egy ilyen komoly terhelés sérülések nélküli elviseléséhez napi több órás edzésmunkára van szükség, amelyet a „profik” engedhetnek csak meg maguknak. Viki szerencsére a tanulmányai mellett is rendszeresen edz nevelőedzőjével Csonka Gáborral, ami most igen nagy előny volt. Anna fogorvosnak készül, így kevesebb ideje marad mostanában a teniszre. Ennek ellenére ő is remekül helytállt és felnőtt a feladathoz – tette hozzá Bágyi Kinga.
A debreceni női egyetemi együttes rutinos tagjaként nem először járt az EUSA versenyén Punyi Anna. Mindhárom utazó csapatnak tagja volt, de eddig a 8. helyezés volt a legjobb eredménye.
− Boldog vagyok és meglepett, egyáltalán nem számítottam érmes helyezésre – tudtuk meg a Budaörsi SC korábbi játékosától, a Debreceni Egyetem ötödéves fogorvos hallgatójától. – Annak ellenére, hogy Viki végig azt mondogatta, nyerni megyünk Portugáliába. Bevallom nem hittem neki, pedig ő állt közelebb a valósághoz. Nem is voltunk olyan messze az aranyéremtől. Az elődöntőben több meccslabdája is volt a spanyol lány ellen, ha hozza a találkozót, szerintem párosban mi lettünk volna a jobbak. Pedig korábban csak egyszer játszottunk együtt, a női első osztályban. Most viszont a második meccsünkre szinte tökéletesen összehangolódtunk, ráéreztünk egymásra. A mezőny erős volt, sokakra emlékeztem a korosztályos nemzetközi teniszversenyekről. De nekünk is volt egy Varga Vikink, aki fantasztikus formában teniszezett.
Bő 10 éve, hogy a mára már 90 százalékában egyetemi polgárokból álló DEAC női csapatának kapitányi feladatait Bágyi Kinga vette át Szűcs Endrétől. Az új vezető 1996-ban végzett fogorvosként a DE-en. Egyetemi évei alatt igazolt át Nyíregyházáról Debrecenbe, jelenleg is aktív játékos, többszörös orvos tenisz világbajnok, egyik gyermeke, Klekner Hanga szintén nemrég mesterdiplomázott egy budapesti egyetemen, majd sportpszichológia szakképesítést szerzett, miközben rúdúgróként országos csúcstartó, világversenyek és a párizsi olimpia résztvevője. Az egyetemi sport múltját és jelenét tehát sportoló egyetemistaként, szülőként és csapatkapitányként is megismerhette. Elmondása szerint az elmúlt évtizedekben sokat fejlődött az egyetemi oktatás és sport összehangolása, amit ez a jelenlegi siker is jól példáz a DE-en.
Varga Viktória, Punyi Anna és Rudolf Réka a dobogó harmadik fokánFotó: EUSA
- Az egyetemi sport támogatottsága Debreceni Egyetemen példaértékű, aminek újabb kézzelfogható bizonyítéka ez a bronzérem – beszélt a siker hátteréről Bágyi Kinga, aki a nevelőedzők szerepét is külön kihangsúlyozta. – Büszkeséggel tölt el, hogy ennek a történelmi pillanatnak részese lehettem, megélhettem. Ma már szerencsére nem kell választani a sport és a tanulás között. Ami korábban, az én időmben ritka volt, az ma már egyre gyakoribb, elfogadottabb. A kedvezményeknek, támogatásoknak és lehetőségeknek köszönhetően most már összehangolható a kettős feladatvállalás az egyetemi évek alatt is. A tavalyi Debrecen - Miskolc közös Európai Egyetemi Játékok rendezése, valamint a korábbi más sportágakban elért hazai és nemzetközi eredmények sorába illeszkedik a mostani portugáliai tornán elért bronzérem, a megfontoltan, előrelátóan felépített sportstratégia létjogosultságát és sikerét bizonyítva.
A Bencző Balázs, László Bence, Riskó Roland, Varga Ákos alkotta férfiegyüttes a 14. helyen fejezte be a küzdelmeket. A Bellér Gábor által irányított gárda csoportjában két vereséget szenvedett el és egy győzelmet aratott, így nem jutott a legjobb nyolc közé. A lisszaboniak elleni első helyosztójukon ráadásul megsérült és mérkőzését feladni kényszerült a csapat legerősebb játékosa, Riskó Roland, aki nyolc hónappal egy keresztszalag szakadás utáni műtétből felépülve vállalta a kiutazást és a bajnokságon való részvételt. A portugálok elleni vereség azt jelentette, hogy a folytatásban már csak a 13-16. helyért játszhattak a fiúk.
− Kifejezetten optimisták voltunk a torna előtt, most tudtuk ugyanis a legerősebb csapatot kiállítani – tudtuk meg Bellér Gábortól, korábbi extraligás játékostól, a DE férfi együttesének kapitányától. – Riskó Roland személyében egy igen ütőképes játékossal rendelkeztünk, így az ő kiválása meghatározta a további eredményeket is. Sajnos a sorsolás nem kedvezett nekünk, nagyon erős csoportba kerültünk, a címvédő zürichiek, valamint a sevillaiak és zágrábiak társaságában. S bár a horvát egyetemisták elleni győzelem kifejezetten jó eredménynek számított, a legjobb nyolc közé kerülésnek mégsem volt igazán realitása. Talán Rolanddal a kilencedik-tizedik hely körül is végezhettünk volna. Ez a hat nap egyébként igazi gladiátor küzdelem volt, hiszen minden napra jutott egy találkozó. Nem véletlen, hogy az utolsó napokban négy összecsapás is elmaradt, mert valamelyik fél sérülés miatt nem tudott kiállni. Ez a ritmus az egyetemistáknak kicsit túlfeszített, valójában csak az ATP vagy ITF-rangsorral rendelkezők bírták jól. A férfimezőny első hat csapata közé éppen ezért csak olyan került, amely ilyen szintű játékosokkal rendelkezett. Nekünk elég hosszú volt a padunk, így le tudtuk játszani a meccseinket, igaz legjobbunk nélkül már kevesebb eséllyel.
Mindkét csapatvezető saját feladatkörét inkább egy összetartó, ösztönző, segítő tisztségben határozta meg, egyéb egyetemi teendőik mellett, melyet nagyon szívesen ellátnak szabadidejükben, példát mutatva ezzel is a fiataloknak a kettős karrier, életpályamodell lehetőségére Debrecenben, a Debreceni Egyetemen.
