Egy hete fejeződött be Wimbledon, ahol Jannik Sinner a férfi döntőben legyőzte Carlos Alcarazt. Sok mindenről esett szó azóta, olyanról is, amelynek nem feltétlen van köze a sporthoz. Most a legendás svéd, Mats Wilander szavaival foglaljuk össze, hogy ezzel a versennyel gyakorlatilag teljesen megváltozott a férfi tenisz.
Csizmazia Zoltán
Kezdjük az elődöntőt elbukó Novak Djokovics helyzetével, aki lassan már mániákusan hajtja a 25. Grand Slam-trófeáját. Ezt pedig, ha a US Openen nem fogja megszerezni, akkor már vélhetően soha. Most gőzerővel készül a keménypályás szezonra. Bár regisztrált Torontóra és a Cincinnatira, de vélhetően a kanadai versenyt kihagyja, és csak Ohióba utazik el Flushing Meadow előtt, hogy a szervezete kevesebb terhelést kapjon az idei amerikai nyílt teniszbajnokság előtt.
Akármi is lesz ott, a rendszerváltás már megtörtént. Jannik Sinner és Carlos Alcaraz egyértelműen átvette a hatalmat a férfi teniszben. De mi lehet még a különbség a két fiatal sztár között, erről Mats Wilander, az Eurosport állandó szakkommentátora beszélt a francia sportnapilapnak, a L’Equipe munkatársának adott interjúban:
„Azt hiszem, Sinner tenisze öt-tíz évvel előrébb jár, mint amit elképzeltem a játék fejlődésében. Ő vezeti az utat, és gyorsan példaképként fog szolgálni, mert nem mindenki tud úgy teniszezni, mint Alcaraz. Ehhez rendkívül ritka tehetségre van szükség. Másrészt mindenki megpróbálhat úgy játszani, mint Sinner, ami önmagában nem kivételes tehetséget, hanem teljes odaadást igényel” – mondta az egykori játékos, aki ezzel azt is akarta sugallni, hogy nem elég a mérhetetlen tehetség, sőt, néha kevés is, ha a másik oldalon egy mindent odaadó játékos áll. Még azt is hozzátette, hogy az olasznak már a Roland Garroson is nyernie kellett volna, mert is ő volt a legjobb játékos.
Soha nem láttam még senkit olyan agresszíven teniszezni, mint Sinner. Nem arról van szó, hogy minden labdát eltalál, hanem arról, hogy mindig korán szeretné megnyerni a labdamenetet. Vannak, akik erősebben ütik, mint ő, de senki sem jut el olyan gyorsan a labdához, hogy előre játssza, és soha nem várja meg, hogy visszajöjjön. Az elmúlt két évben együttvéve többet fejlődött, mint Carlos, ami következésképpen utóbbinak is több fejlődési lehetőséget hagy a jövőben, különösen a ütések jobb megválasztása tekintetében” – tette hozzá a svéd.
Nem csak Wilander elemzése, de általános vélemény a férfi teniszt jól ismerők világában, hogy nagyon nagy tehetségnek kell lennie annak, aki az elkövetkező években oda furakodhat a legjobb háromba. Pedig erre vannak jelöltek, tehetségek. Az egykori élvonal közelébe tartozók, mint például Daniil Medvegyev, vagy Alexander Zverev szinte kizárt, hogy képesek lesznek tartósan felvenni a versenyt az olasz-spanyol tandemmel. A fiatalok közül Jakub Mensik, vagy Arthur Fils lehetne még a beugró, de mentálisan ők még nem tartanak ezen a szinten.
A korábbi ATP Tour-játékos, Luke Saville tippelt egyet, és róla már korábban is mi is írtunk. A legnagyobb kihívó talán a brazil Joao Fonseca lehet: „Úgy érzem, hogy ők [Alcaraz és Sinner] egyértelműen a két legjobb teniszező a férfiak játékában, és nagyszerű látni, amikor mindketten belevágnak – csodálatos előadás. Úgy érzem, Medvegyev, Zverev, Cicipász néhány évvel ezelőtt voltak azok, akik az élvonalba lőhették volna magukat. Ez nem sikerült és szerintem most már késő. Talán Zverev az, aki még harcban lehet GS-címért, de szerintem Joao Fonseca lesz majd a kihívó. Fonseca még mindig csak 18 éves, de a brazil játékában és potenciáljában bőven van mit szeretni. A tinédzsernek már most is az egyik legnagyobb és legveszélyesebb tenyerese van, és 2025-ben folyamatosan feljebb lépett az ATP-ranglistán.”
Az könnyen előfordulhat, hogy a US Open a 2025-ös esztendőnek nem csak utolsó Grand Slam-tornája lesz, de egy korszak lezárása is.
